Keresztelő Szent János Születése

„Nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről”. 1Kor 2,2

2016. Virágvasárnapra elkészült templomunk új keresztje.

A keresztet teljes egészében egy névtelen adományozó ajánlotta fel Isten dicsőségére és köszönetképpen az Úrtól kapott kegyelmekért. Köszönjük neki nemes felajánlását!

Az új keresztünkön a keresztrefeszítés ikonját láthatjuk. Az ikonográfia teológia vonalakban és színekben.  Lássuk, mit tanít nekünk Istenről és emberről a keresztrefeszítés ikonja.

A kereszt tetején Krisztus nem kézzel festett ikonja látható. Története, hogy Abgár, Edessza királya kapta az első, minden későbbi másolat mintáját képező önarcképet Jézustól. A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Jézushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri tőle, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata. Jézus ezután a kendőt átadta Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy vigye azt el annak, aki őt küldte. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a leprából.

A szent hagyomány szerint tehát az első Krisztus ikont maga Krisztus ajándékozta nekünk. Az ő arcának lenyomatát adja. A kereszt tetején azért kap helyet,  mert a függőleges szár arra tanít, hogy Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezt jelzi a nem kézzel festett ikon. Krisztus a minta, akinek képmását viseljük, aki emberré lett, és megalázta magát, meghalt értünk a kereszten, és alászállt a poklokra, hogy Ádámot kiszabadítsa a halál rabságából, és felemelje, visszaemelje Ádámot, és általa az emberi nemet az istengyermekség magasságába. Isten emberré lett, hogy az ember átistenülhessen. Lefelé és felfelé haladó teológia van elrejtve tehát a függőleges szárban. Isten a mennyből leszáll a pokolig, és a mélységeket, a halált legyőzve felmegy a mennybe. „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia.” ( Jn 3,13) „Ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban.” (Zsid 1,2-3)

Természetesen az ikon közepén Krisztus alakja emelkedik ki. Az ábrázolás azonban nem  egy halott testet mutat, hanem Istent magát, aki örökkévaló és megronthatatlan, aki az életnek a forrása, és aki a reményt és a feltámadást hirdeti. Úgy tűnik, mintha nem is a kereszten függne, hanem inkább mintha Krisztus tartaná a keresztet. A keze sem áll görcsösen attól, hogy a fára szegeztetett, hanem inkább a könyörgő pap felemelt kezéhez hasonlít, és ezt még inkább kihangsúlyozza a nyugodt és szelíd arckifejezés. A kereszten imádkozik értünk bűnösökért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34) Az ikonográfiában a feszület nem a keresztrefeszített borzasztó halálát fejezi ki, hanem az örök élet nemességét és szelídségét. Krisztus arcvonásai azt mutatják, hogy szenvedéseit önként viseli, és hogy a keresztrefeszítés közben is megmaradt annak, aki volt, élet és halál urának.

A kendő alatt látható angyalok a szenvedés eszközeit hordozzák, a lándzsát, amivel az oldalát átütötték, az ecetbe mártott szivacsot és a szegeket. Ők azért kapnak helyet a keresztrefeszítés ikonján, mert azt erősítik meg, hogy Urunk szenvedése sokkal inkább az Atya akarata volt, mintsem az emberek rosszaságának, az árulásnak, a rosszindulatú vádaknak az eredménye. Ez az a kehely, amelyet az Atya nyújt Fiának, és amelyet a Fiú elfogad. „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te”. (Mt 26,39) Beteljesíti, amit a próféta megjövendöl: „Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!” (Zsid 10,7)

Pilátus csúfságból  – vagy nevezhetjük tudatlan vagy nem tudatos hitvallásnak is – parancsba adott felirata a kereszten: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”. Ehelyett az ikonon „A dicsőség királya” felirat szerepel, amely kifejezést az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, amikor Péter Izrael véneit tanítja, és elmondja nekik, hogy a dicsőség királyát feszítették meg.

A kereszt vízszintes nagy szárán Jézus kezei mellett a nap és a hold a szenvedés univerzális vagyis az egész univerzumra, a világegyetemre kiterjedő hatását mutatják. „Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent”(Ef 4,10).  Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus végső szenvedése idején beteljesülnek a próféciák: a nap és a hold eltakarták arcukat, és a felhők nem engedték át a fényt, amikor a dicsőség királya két gonosztevő között volt felfeszítve az emberek álnoksága miatt. „A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig” (Mt 27,45). A természet is meggyászolta a megtestesült Isten szenvedését és halálát.

Jézus anyja, Mária és a szeretett tanítvány, Szent János álltak Jézus keresztje mellett. Ez az a hely, ahol János apostolon keresztül Mária gyermekeivé lettünk. „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« 27Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!«” (Jn 19,26-27)

A háttérben városfalakat látunk, melyek Jeruzsálem városát jelzik, és azt, hogy Jézus beteljesíti az ószövetséget, és testében az újszövetség áldozatát hozza el, amikor a bűnökért a város falain kívül megölt áldozati állatok helyett ő, az Isten Fia, szenved és hal meg, hogy az emberiséget a bűneitől megtisztítsa. „Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!” (Zsid 9,13-14)

A kereszt alján egy koponyát láthatunk. Egyrészt azért, mert Krisztust a koponyák hegyén feszítették keresztre. A hegy nem arról kapta az elnevezését, hogy koponya formája volt, hanem onnan, hogy a hagyomány szerint Noé leszármazottai oda temették el Ádám ősatyánkat. És amikor Jézus meghalt a kereszten, az evangéliumok beszámolói szerint a föld megrendült, és megnyíltak sírok, és akik halottak voltak, feltámadtak. „… a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.” (Mt 27,52) A koponya itt tehát, amint a felirat mutatja, Ádám, az első ember, aki bűnt követett el, és akinek a bűne által a fájdalmas halál lett osztályrésze minden embernek, s most Krisztus megváltó és megszabadító áldozata felszabadítja az embert. „Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is”. (1Kor 15,21) „.,.ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek (a testnek és a vérnek), hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Zsid 2,14-15)

A kereszt alsó szárának ferdesége a jobb lator bűnbánatára tanít minket, és Jézus ígéretét ajándékozza nekünk. Jézustól a bal oldali gonosztevő számon kéri isteni hatalmát, és a keresztről való szabadulását követeli tőle, míg a bal oldali így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!« (Lk 23,42) Krisztus jobbja felől az emelkedő keresztszár ezt a bűnbánó lelkületet kéri tőlünk, és arra tanít, hogy ne szégyeljük megvallani hitünket a legkiszolgáltatottabb, a legelesettebb pillanatainkban sem, mert Jézus Krisztus a kereszten is az Isten Fia és amint ő tanítja: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Mt 10,32) Jézus utolsó ítéletről szóló példabeszédében is jobbjára állítja az ítélő bíró azokat, akik hittek benne, és a szeretet cselekedeteit gyakorolták. Nekik mondja: menj be urad örömébe. Énekeinkben is ezért kérjük, hogy az ő jobbján állhassunk, az ő jutalmazásában részesülhessünk.

A kereszt felirata:

Mert ahány ígérete

csak van Istennek,

mind »Igen« lett őbenne.

Ezért az » Ámen« is

általa hangzik fel tőlünk

ISTEN DICSŐSÉGÉRE.

2Kor 1,20

Isten ígérete, hogy az embert nem hagyja magára. Ezt teljesíti be Fia által, aki értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért vállalja az Atyának való engedelmességet, egészen a kereszthalálig. Mi pedig méltó hirdetői szeretnénk lenni az ő irgalmának és szeretetének, és részesei az ő mennyei dicsőségének.

A keresztet Virágvasárnap, 2016. március 20-án szenteltük meg. Istennek legyen hála érte!