"Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének, és hirdetése az emberek üdvösségének;
az Isten hajlékában nyilván megjelen a Szűz, és Krisztus megjelenését mindenkinek előre hirdeti."
(A nap tropárjából)
"VII. 1. A gyermek fölött pedig hónap múlt hónap után: lassan kétéves lett.
– Vigyük őt az Úr templomába – javasolta akkor Joachim. – Teljesítsük ígéretünket, melyet születésekor tettünk, hogy a Mindenható valami bajt ne küldjön ránk, ajándékunkat vissza ne utasítsa!
– Várjunk, míg hároméves nem lesz – vetette ellen Anna. – Hogy ne függjön annyira apjától vagy anyjától.
– Várjunk – egyezett bele Joachim.
VII. 2. Mikor aztán a gyermek hároméves lett, Joachim elhatározta magát:
– Hívjuk a zsidók szeplőtelen leányait, mindegyik fogjon mécsest és tartsa magasra, s lobogva égjenek a mécsesek, nehogy hátat fordítson a leány, nehogy visszahúzza őt a szíve, el az Úr templomától!
Így is cselekedtek, mígnem felértek az Úr templomához. Ott a pap fogadta Máriát, csókkal és áldó köszöntéssel:
– Felmagasztalta az Úristen a te nevedet minden nemzedék előtt, és az idők teljességében általad fogja Izrael fiai elé tárni a megváltást!
VII. 3. Azzal leültette volna az oltár harmadik lépcsőjére. Az Úristen azonban kiárasztotta kegyelmét Máriára, aki kis lábaival nyomban táncra perdült – és Izrael egész háza a szívébe zárta őt. VIII. 1. Szülei tehát elindultak hazafelé, s közben csodálattal és hálával eltelten dicsőítették a Mindenható Istent, hogy leányuk nem menekült vissza hozzájuk. Mária pedig ezentúl a templomban élt, mint galamb a fészkén, eledelét egy angyal kezéből kapta". (Részlet a Jakab protoevangéliumból)
