6. zsoltár
Uram, ne felindulásodban feddj meg,
és haragodban se büntess meg engem!
Irgalmazz, Uram, mert erőtlen vagyok,
gyógyíts meg, Uram, mert zaklatottak csontjaim,
és lelkem is háborog nagyon.
És te, Uram, meddig késlekedsz?
Fordulj felém, Uram, szabadítsd ki lelkemet,
ments meg engem a te irgalmadért!
Mert nincs, aki a halálban megemlékezzék rólad,
az alvilágban pedig ki fog magasztalni téged?
Belefáradtam a sóhajtozásba,
megáztatom minden éjjel ágyamat,
fekvőhelyemet könnyeimmel öntözöm.
Tekintetem haragtól homályos,
megőszültem összes ellenségem körében.
Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők,
mert meghallgatta az Úr hangos sírásomat!
Meghallgatta az Úr könyörgésemet,
az Úr elfogadta imádságomat.
Érje nagy szégyen és megrázkódtatás minden ellenségem,
hátráljanak és szégyenüljenek meg mihamarabb!
7. zsoltár
Boldogok, akiknek vétkei bocsánatot nyertek,
és akiknek bűneit eltakarta Isten.
Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be a bűnt,
és akinek ajkán nincs álnokság.
Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek
állandó jajgatásomban.
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
nyomorúságra jutottam, midőn tövis is fúródott belém.
Bűnömet elismertem,
és nem titkoltam el vétkemet.
Így szóltam: „Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak”,
és megbocsátottad szívem istentelenségét.
Ezért minden szent imádkozzék hozzád alkalmas időben,
akkor még a nagy vizek áradása sem fog hozzá közeledni.
Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem,
te, én örömöm, ments meg a körben rám leselkedőktől!
„Értelmet adok neked és oktatlak az útra, melyen járj,
és rajtad lesz a szemem.”
Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér!
Fékkel és zabolával szoríthatod meg azok állát,
akik nem közelednek hozzád!
Sok csapás sújtja a bűnöst,
az Úrban bízót pedig irgalom veszi körül.
Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak,
és büszkélkedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
- zsoltár
Uram, ne feddj meg engem felindulásodban,
és haragodban ne dorgálj meg engem,
mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezült kezed!
Nincs épség testemben haragodtól,
nincs békesség csontjaimban bűneim miatt.
Mert gonoszságaim elborították fejemet,
és súlyos teherként nehezedtek rám.
Bűzlöttek és megüszkösödtek sebhelyeim
oktalanságom miatt.
Nyomorulttá lettem, és végképp meggörnyedtem,
napestig szomorkodva jártam.
Mert vesém megtelt ócsárlással,
és nincs épség testemben.
Tönkrementem és igen megaláztattam,
szívem keserűsége miatt jajgatok.
Uram, előtted van minden kívánságom,
és fohászkodásom nincs elrejtve tőled.
Szívem megháborodott, erőm elhagyott,
és már szemem világa sincs velem.
Barátaim és társaim, akik felém jöttek, elfordultak,
és rokonaim megvetéssel mind eltávolodtak;
és erőszakoskodtak, kik lelkemre törtek,
és kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szóltak,
és naphosszat csak cselt szőttek.
Én pedig, mint a süket, nem hallottam,
és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
Olyan lettem, mint a nem halló ember,
és kinek szájában nincs ellenkezés.
Mert, Uram, tebenned bíztam,
te meghallgatsz engem, Uram, Istenem!
Mert ezt mondtam:
Felettem sohase örvendezzenek ellenségeim,
bár amikor meginogtak lábaim, gőgösen szólhattak rólam!
Mert én az ostorozásra is kész vagyok,
és fájdalmam előttem van mindenkor.
Mert én gonoszságomat megvallom,
és bűnömről gondolkodom.
Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam,
és megsokasodtak, kik igaztalanul gyűlölnek engem.
Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem,
mivel a jóra törekedtem.
Ne hagyj el engem, Uram,
Istenem, ne távozz el tőlem!
Figyelj megsegítésemre, üdvösségem Ura!
- zsoltár
Könyörülj rajtam, Isten,
a te nagy irgalmasságod szerint,
és könyörületed sokasága szerint
töröld el gonoszságomat!
Moss meg engem mindinkább gonoszságomból,
és bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van mindenkor.
Egyedül ellened vétettem,
és gonoszt előtted cselekedtem,
hogy igaznak bizonyulj igéidben,
és győztesnek ítéletedben.
Mert íme, vétekben fogantattam,
és bűnökben fogant engem anyám.
Mert íme, az igazságot szereted,
a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait
kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok,
moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömöt és vigasságot halljak,
és örvendezzenek megalázott csontjaim!
Fordítsd el orcádat bűneimről,
és töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten,
és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!
Ne vess el engem színed elől,
és Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!
Add vissza nekem üdvözítésed örömét,
és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!
Megtanítom utaidra a gonoszokat,
és az istentelenek hozzád térnek.
Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene,
és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkaimat,
és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!
Mert ha kedvelnéd, áldozatot adtam volna,
de az égőáldozatokban nem telik kedved.
Áldozat Istennek a töredelmes lélek,
a töredelmes és alázatos szívet, ó Isten, nem veted meg.
Tégy jót, Uram, jóakaratodból Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem kőfalai!
Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát,
az ajándékot és égőáldozatokat,
akkor tesznek oltárodra borjakat.
102. zsoltár
Áldjad, én lelkem, az Urat,
és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, én lelkem, az Urat,
és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden vétked,
meggyógyítja minden betegséged.
Életedet megmenti a pusztulásból,
megkoszorúz irgalmassággal és könyörülettel.
Betölti vágyaidat javaival,
megújul ifjúságod, mint a sasé.
Irgalmasságot cselekszik az Úr,
igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
Megismertette Mózessel útjait,
Izrael fiaival rendelkezéseit.
Könyörületes és irgalmas az Úr, hosszantűrő és nagyirgalmú.
Nem haragszik mindvégig, s nem is neheztel örökre.
Nem vétkeink szerint cselekszik velünk,
és nem bűneink szerint fizet nekünk,
mert amily magas az ég a föld felett,
oly erőssé tette az Úr irgalmát az őt félők számára.
Amily távol van kelet nyugattól,
olyan messzire veti el tőlünk vétkeinket.
Mint az atya könyörül fiain,
úgy könyörül az Úr az őt félőkön,
mert tudja ő, hogy miből alkotott,
emlékezik arra, hogy porból lettünk.
Az ember napjai, akár a fű,
mint a rét virága, elvirágzik.
Ha szél söpör végig rajta, nincs is többé,
és már a helyét sem ismerjük meg.
Az Úr irgalmassága azonban öröktől van,
mindörökre kiterjed az istenfélőkre,
és az ő igazsága a fiak fiaira.
Azokra, kik megtartják szövetségét
és megemlékeznek parancsairól,
hogy azokat meg is cselekedjék.
Az Úr a mennyben állította fel trónusát,
királyi uralma mindenre kiterjed.
Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek,
akik teljesítitek szavát, mihelyt szavainak hangját halljátok!
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők,
szolgái, kik az ő akaratát cselekszitek!
Áldjátok az Urat, minden művei,
uralkodásának minden helyén áldjad, én lelkem, az Urat!
129. zsoltár
A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram, hallgasd meg az én szavamat!
Füled legyen figyelmes
az én könyörgésem hangjára!
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram,
Uram, ki állhat meg előtted?
Bizony, nálad van a kiengesztelődés.
És a te nevedért vártam reád, Uram,
várt az én lelkem a te igédre.
Az én lelkem az Úrban bízik.
A hajnali őrállástól éjjelig,
a reggeli őrállástól bízzék Izrael az Úrban!
Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás,
és ő váltja meg Izraelt minden gonoszságából.
142. zsoltár
Uram, hallgasd meg imádságomat,
vedd füleidbe esedezésemet igazságod szerint,
hallgass meg engem igazvoltod szerint,
és ne szállj ítéletre szolgáddal,
mert a te színed előtt egy élő sem igazul meg!
Mert az ellenség üldözte lelkemet,
földig alázta életemet,
homályba taszított, mint a rég megholtakat.
Csüggedés tölti el lelkemet,
szívem megrendült odabenn.
Régmúlt napokra emlékeztem vissza:
végiggondoltam minden tettedet,
kezed műveiről elmélkedtem.
Kitártam feléd karjaimat,
lelkem eped utánad, mint a vízre szomjazó föld.
Hamar hallgass meg engem, Uram,
lelkem kimerült.
Ne fordítsd el tőlem orcádat,
nehogy a sírgödörbe kerülőkhöz legyek hasonló!
Add, hogy korán halljam irgalmasságodat,
mert tebenned bízom!
Add tudtomra, Uram, hogy melyik úton járjak,
mert hozzád emeltem lelkemet!
Ments meg engem ellenségeimtől, Uram,
hozzád menekültem.
Taníts meg engem, hogy akaratodat cselekedjem,
mert te vagy az én Istenem,
a te jó Lelked elvezet engem az egyenes útra!
A te nevedért tarts életben, Uram,
igazvoltod szerint vezesd ki lelkemet a szorongatásból!
Irgalmad folytán elpusztítod ellenségeimet,
és elveszejted mind, akik szorongatják lelkemet,
mert én a te szolgád vagyok.